…a bloggerre. Itt megtaláltok:
Október 25.
Szuperfantasztikus idő van/volt!
Úgyhogy 10kor leléptem a városba egy kicsit magamba szívni az angolságot. 😀 *előző bejegyzés 2. pont
Angel (a városrész) még mindig gyönyörű. Bár nekem itt majdnem minden szuperfasza. 🙂 Lehet, hogy valami gettó sem tudna (egyelőre) lelombozni.
Mi a Buckle Court-nál lakunk, Eden Grove, Holloway-ben/ban.Az ablakból (a szobámból..háhááá) ilyen “szörnyű kilátás nyílik a városra:
Innen a Liverpool streeten sétáltam lefelé Angel irányába. Így akadtám rá egy szupercuki kis farmra: Frightliners Farm, egy Child Center mellett. Kiderült, hogy ingyen lehet bemenni, mert a hely adományokból tartja fenn magát, így nem hagyhattam ki a kecskék, cicák vakargatását, meg a szupercuki állatkák megfigyelését.
Van saját méhfarmjuk, vasúti kocsiból átalakított csirkeóljuk meg ökokertjük is!
A farmon minden a gyerekek igényeihez van alakítva (lásd: 4 magasságban felszerelt mosdók).
A farmtól tovább sétáltam Angelbe. Majd véletlenül rátaláltam a Regent’s canal-ra 😀 így jár az ember ha össze-vissza csámborog térkép nélkül és minden zöldfelületnél az jár a fejében, hogy “Dejóóó, ott egy park, megnézem!”
Ez meg itt Angel és az Upper street.
Majd a többi posztnál igyekszem értelmesen összerendezni a képeket, hogy ne legyen ilyen álló, fekvő kavarodás. Az én kis monk lelkemet ez még annál is jobban zavarja mint, hogy a wordpress-ben nincs ő meg ű betű semmilyen betűtípusnál! 😀
Október 24.
Sokan javasoltátok, hogy
- jól ne csináljak semmit az első pár napban
- szívjam magamba az angolságot
- csináljam a portfóliómat / azonnal jelentkezzek arra a szuper kertész állásra *megjegyzem utóbbi pont szerintem nem fér össze az 1.-sel 🙂
Én inkább az 1-2.-nek tettem eleget. A kicsit feszült idegeimnek jót tesz amúgy is a séta…mindig.
Ja mert, hogy tehetségesen elhagytam a vonatjegyet az állomás beléptető kapuja /aki egy indiai néni/ és a vonat közötti 200 méteren. Gondolom mikor kávét akartam venni kirántottam a zsebemből. De ez mindegy is. A vonat elindult és eszembe jutott a kedves hangvételű figyelmeztetés a buszról: ha lógsz a buszon akkor 10.000 font bűntetésre számíthatsz.
Köhöm… Így az első alvóvárosban leszáltam és a pániktól hadarva próbáltam elmagyarázni a szuperkedves, türelmes, mosolygós! vasuti alkalmazottnak, hogy engedjen ki a beléptető kapun mert szeretnék venni egy másik jegyet. Plííííz!
Szerencsétlen nem is értette miért vagyok ilyen zaklatott. Hát persze, természetesen, menjek csak, semmi gond, ha meg van a számla akkor ne is vegyek másikat (persze nem volt). Ha nincs akkor kienged és vegyek az automatából…persze vissza is enged, jó utat! Annyira zavarba hozott a kedvességével, hogy sikerült retúr jegyet vennem. Mondjuk egyirányú napijegy árban volt, szóval a pénztárcám nem bánta, csak szerencsétlen kedves-angol nemértette, hogy miért “akarok” vissza is jönni még ma este Bishop Strotfordba. 😀
A kis közjáték után szerencsésen megérkeztem, majd megszabadultam még 2,5 fonttól, biztos ami biztos…szórjuk a pénzt. Feljöttem a metróból, pedig Eszterrel (álítólag) lent találkozom.
Mert, hogy aki még nem volt Londonban annak mondom, mikor belépsza metróba akkor a rendszer rögziti, hogy utazni készülsz és mikor kilépsz a metróból a kapu levonja a távolságnak megfelelő összeget a kártyádról. Ha véletlenül jöttél fel és vissza kell menned, hát az pech. 😀
Juhú! Az első bejegyzés :)
Helló mindenkinek!
Akkor az otthon maradottak kérésének megfelelően belekezdek a blogolásba. Lesznek fotók, infók meg néha hosszabb szövegek, majd mindenki bogarássza ki belőle magának ami érdekli! 😀
helloanglia 